Könyvismertetés

James Surowiecki: A tömegek bölcsessége

A legtöbben úgy hisszük, hogy az értékes információk, a tudás néhány kivételes ember kezében - pontosabban fejében van. A legtöbb ember azt gondolja, ha meg kell oldania egy feladatot, problémát, akkor az a legjobb megoldás, ha megkeresi azt a megfelelő személyt, aki a helyes választ tudja, vagyis a hozzáértő szakembert. James Surowiecki A tömegek bölcsessége című könyvében ennek az állításának az ellenkezője mellett érvel, és a szkeptikusok számára ezernyi példával támasztja alá, hogy a szakemberek "hajkurászása" helyett döntéshozatalaink előtt inkább a tömegeket kellene faggatnunk, hiszen "elég valószínű, hogy az tudja a választ. Hétköznapi tapasztalatinknak bármennyire ellentmondó, számtalan példával igazolja, hogy megfelelő körülmények között a kisebb-nagyobb embercsoportok figyelemre méltóan okosak, sőt eszesebbek, mint legokosabb tagjai külön-külön. Ehhez nem szükséges, hogy a csoportot különlegesen értelmes valaki irányítsa, de az sem, hogy a csoporton belül többen különösebben, kiemelkedőbben tájékozott, ésszerű gondolkodásúak legyenek. Mégha ennek ellenkezője is a jellemző az adott csoportra, megfigyelhető, hogy együttesen akkoris képesek a bölcs döntéshozatalra, egy probléma megoldására, vagy akár a jövő megjósolására!
A legtöbb emberre jellemző, hogy a lehető legjobb megoldás megtalálása helyett megelégszik és elfogadja az "elég jó" megoldást, s többnyire hagyjuk, hogy érzelmeink befolyásoljanak bennünket. Ennek ellenére , ha tökéletesnek alig nevezhető itéleteinket megfelelően összesítik, kollektív intelligenciánk gyakran meglepően kiválónak bizonyul.
Ezt a szellemi képességet nevezik a tömegek bölcsességnek, mely ezerféleképp nyilvánul meg nap mint nap a világban. Ezért lehetséges pl. hogy a Google kereső program képes többmillió weblapot átfutni és megtalálni azt az egyetlen oldalt, amely éppen a keresett információt tartalmazza. Mi történik abban a néhány másodpercben amikor beütöd a keresőbe a szavakat?Rendszerének alapja a Page Rank, oldal besorolási algoritmus, ami olyan számítási módszer, amely lehetővé teszi az összes internetes weboldalnak, hogy eldöntse melyik oldal a legrelevánsabb az adott kereséskor.
A tömegek bölcsességének következményei hiába szövik át környezetünket, mégis könnyen elkerüli figyelmünket, de ha tudomást is veszünk róla, nehezen fogadjuk el.
Például hiába látunk egy hatalmas tömeget, akik helyesen jósolják meg egy lóverseny eredményét, hajlamosak vagyunk ezt az "okos keveseknek" tulajdonítani.

1986-ban a Challenger űrrepülőgép a világ szeme láttára, tévékamerák előtt robbant fel, így a világ azonnal tudott róla, 8 perccel később pedig a tudósítás bekerült a New York-i tőzsde hírsürgönyébe is, s a beruházók perceken belül megpróbáltak túladni annak a négy fővállalkozónak a részvényein, amelyik a Challenger indításában részt vett. A leglátványosabban a Morton Thiokol cég részvényeit érintette a katasztrófa, 12%-kal, ellenben a másik 3 cégé egy kezdeti zuhanás után a nap végére - elég érthetetlen módon - újra emelkedni kezdett. Vagyis, ez azt jelentette: a tőzsdepiac azonnal a Morton Thiokolt tekintette felelősnek, holott a tragédia okáról még semmit sem lehetett tudni, a robbanás oka csak 6 hónappal később derült ki.
A csoportok akkor képesek igazán jó döntést hozni, ha tagjai függetlenek egymástól. A függetlenség azért fontos, mert megakadályozza, hogy tévedéseiket kapcsolatba hozzák egymással, és mert nagyobb valószínűséggel rendelkeznek új információkkal. Az egyéni ítéletek hibái nem teszik tönkre a csoport kollektiv ítéletét. Gondolkodhat valaki pl. előitéletesen és észszerűtlenül, ameddig független, önálló, addig a csoport nem lesz butább tőle.
1968-ban végeztek egy érdekes kisérletet. Kiállítottak egy embert az utca sarkára,, akinek 60 mp-ig kellett bámulnia az üres eget. Az elhaladó gyalogosok közül csak 1-2 állt meg megnézni, mit is bámul az illető annyira odafönt, a többség elment mellette. Következő alkalommal már 5 embert állítottak oda ugyanigy. Ekkor már 4x annyian álltak meg a járókelők közül, hogy hogy szintén az eget bámulják. Később 15-re növelték az égre nézők számát, s ekkor a járókelőknek már a 45 %-a megállt, majd a szaporítva az eget képlelők számát, az arra járók 80 %-a csatlakozott a nézelődéshez.. A kisérlet jól szemléltette a "társadalmi megerősítés" gondolatának fontosságát, hogy ha sok ember hisz ugyanabban, vagy teszi ugyanazt, annak jó okának kell lennie. Az emberek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy nem néznének annyian az égre, ha nem volna mit látni. Ezért lesz a tömeg aztán a nagyságával arányosan befolyásosabb: minden egyes személy csatlakozása újabb bizonyítékként szolgál arra: itt valami fontos dolog történik!

A könyv szerzője azt meghökkentő módon azt tanácsolja: hogy téves út a szakember keresése, na meg meglehetősen költséges is, ezért abba kell hagyni a keresést, s helyette a tömegeket kell kifaggatnunk - mert nagy valószínűséggel a tömeg tudni fogja a helyes választ.